6

Mivel tegnapi részhez sok komit kaptam ezért ma fel is tettem a friss. Viszont van egy másik bejelenti valóm is. Ma nyitottam egy új blogot ahova fel is tettem az első részt. szóval örülnék neki ha elmondanátok a véleményeteket mivel kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá. szóval komizzatok oda is :D Az oldal:  http://whatsupliam.blogspot.sk/

LIAM PAYNE

Anya szerencsére ma úgy döntött, hogy szívesen elviszi Codyt vásárolgatni amíg mi a srácokkal egy interjút adunk a Hits Radioban ugyanis lassan indulunk Amerikába mivel jön ki az új dalunk.
Az interjúnak hamarabb vége lett és srácok úgy döntöttek, hogy ma szabadnapot csinálnak és haza mennek a családjaikhoz. Szóval így történt az, hogy most magam vagyok az egész házban. Most még jobban esik a magány mint eddig bármikor. Pedig én még azt hittem, hogy a banda fáraszt le. Hát mióta Cody bele került az életembe ez a véleményem megváltozott.
Örömmel csinál belőlem hülyét és ha kérdőre vonom még neki áll feljebb és remekül tudja tagadni az egészet. Reggelente már meg sem lepődök rajta, hogy arcon önt egy pohár vízzel. Komolyan mondom élvezi mikor szenvedni lát, csak hát én jól tudom tagadni a mérgem. Látom a szemeiben, hogy azt várja mikor fordulok ki önmagamból és kezdek ordibálni. Hát arra várhat mivel nem adom meg neki azt az örömöt. Tudom, hogy haza akar menni és azt hiszi, ha bajba keveri magát akkor anya vissza küldi Ausztráliába. Na igen, de azt nem tudja, hogy az én anyám soha nem gondolja meg magát és nem szegi meg az ígéretét.
Szétterülök az ágyamon és elkezdem a plafont bámulni mikor hirtelen megcsörren egy telefon. Rögtön tudom, hogy nem az enyém ugyanis nem nagyon szeretem a rap zenét ráadásul Cody ágyáról jön. Nagy nehezen feltápaszkodok majd elindulok az ágya felé ahol egy halom ruha hever szanaszét. Úgy látszik kicsit sem zavarja, hogy a bugyijai és melltartói az orrom előtt hevernek.
Bőszen keresem a telefont mikor a kezembe kerül egy zacskó. Elég apró viszont így is jól kivehető, hogy mi van benne. Fehér tabletták és tuti, hogy nem fejfájás csillapítók ugyanis a drogokon vannak mosolygós fejek.
Na várjunk csak Cody drogozik? Á, kizárt dolog, hisz nem látszik rajta, meg aztán az anyukája sem engedné meg. Habár én azt honnan tudnám, hogy mit enged meg az anyja ugyanis ahogy észre vettem nincs jó kapcsolatuk. És szerintem ha valaki megbukik nem küldik el otthonról a nyári szünetre. Én meg még azt hittem, hogy csak magányos. Te jó ég. Egy drogossal alszom egy szobába. Kitudja, hogy még milyen mocskos titkai vannak amikről én nem tudok.
Nyitódik az ajtó én pedig gyorsan a hátam mögé rakom a zacskót nehogy valaki meglássa. De nem kell sokáig titkolóznom ugyanis Cody lép be az ajtón.
- Végre ágy! Anyukád kikészített a vásárlásával. Szerencsére valaki hívta és most elment otthonról. - mesélte majd leült az ágyára és rám emelte a tekintetét.
- Gondolom most szívesen ellazulnál. - mondtam bunkón mire Ő értetlenül bámult rám, de végül vállat vont. Kíváncsi vagyok, hogy mi járhat most az eszében.
- Jó lenne. - mondja mosolyogva. Nem érti, hogy mire célzok vagy pedig ennyire jól titkolja. - Mire célzol?
- Ha jól sejtem be szeretnél venni ebből egyet. - és azzal durván az arcába nyomom a zacskót mire az Ő arca elsötétül és a zacskó után kap, de én eltartom előtte. Nyoma sincs a kedves arcnak hanem helyette komor a szemei pedig szikrákat szórnak. Úgy látszik nem számított rá, hogy pont én leszek az aki majd leleplezi a mocskos kis titkát.
- Add azt ide most rögtön. - nyúlt a zacskóéért, de én csak azért sem adtam oda neki. - Liam ez nem vicces. Oké bocsánatot kérek amiért az őrületbe kergetlek már napok óta, de könyörgöm add azt ide. - nocsak még bocsánatot is képes kérni. Vajon mikor lehet belőve? Talán már annyira hozzá van szokva a szervezete, hogy észre sem lehet venni rajta?
- Mióta? - kérdezem idegesen Ő pedig abba hagyja a kapálózást és megsemmisülten vissza ül az ágyára és tenyerébe temeti az arcát. - Én meg már kezdtem megbízni benned és azon gondolkoztam, hogy megbeszélem az anyámmal azt, hogy mehess vissza Melbourneba. Pedig neked nem oda kéne menned, inkább egy elvonóra. Nem gondoltál még arra, hogy csak 16 éves vagy és tönkre teszed az életed?
- Nem tudsz Te semmit. - néz rám szúrósan kezei pedig ökölbe szorulnak. - Ha olyan életed lenne mint nekem akkor Te sem így gondolkoznál.
- Őszintén megmondva Cody nem értelek. Teszed itt a vagány csajt aztán meg kiderül, hogy titokban drogozol...
- Nem drogozok és soha nem is drogoztam. Jó a füvezést azt nem tagadom le, de az nem olyan veszélyes. - szólt közbe és a fogait csikorgatta.
- Akkor ez minek? - kérdezem meg és az orra előtt lóbálom az apró zacskót. Szemeit lesüti és az ajkába harap. - Csak nem össze tévesztetted valamilyen más gyógyszerrel?
- Luke és Jai adták mivel szerintük még hasznos lesz. - válaszolta én pedig össze húztam a szemöldökömet. Ki a franc az a Luke és Jai? A pasijai vagy a drog társai. - Esküszöm meg sem fordult a fejemben, hogy bevegyek belőle. - nézett a szemeim közé úgy ahogy eddig még soha.
 Láttam a barna szemeiben a félelmet, és meggyötörséget. Van egy olyan érzésem, hogy rengeteg titka van amit nem mer elmondani senkinek. A világnak a hamis énjét mutatja, de a valódi Codylia Mitchellt senki nem ismeri. - Nem hiszel nekem. - sóhajtott fel végül.
- Ha nem is drogozol, de a kísértés megvan. És a füvezés is rossz dolog. - mondtam végül barátságosabb hangnemben.
- Anyám, hogy tudsz ilyen mosottszar lenni? Könyörgöm éld az életet mert az unalomtól fogsz meghalni. - csóválja meg a fejét. És tessék megint bunkó lett és flegma. A kedves tulajdonsága sokkal jobban illik neki.
- Tudod én még 80 éves koromba is élni fogok míg Te már 25 évesen alulról fogod szagolni az ibolyát ugyanis 80 éves drogost még senki nem látott. - vonom meg a vállamat egyszerűen, Cody pedig hangosan felnevet és feláll. Szemeimmel követem az alakját ahogy fölém tornyosul. Igaza van Harrynek tényleg hívogató teste van. Most állítsd le magad Liam!
- Akkor ideje ezen változtatni. - mondja egyszerűen majd a zacskó után nyúl, de én egy egyszerű mozdulattal zsebre dugom.
- Szerintem ez jobb kezekben lesz nálam. - nézek rá ő pedig unottan megforgassa a szemeit és kimegy a szobámból. Az eszem megáll, de komolyan. Jobban oda kell rá figyelni mint egy babára aki még járni sem tud.
Hallom ahogy nyitódik az ajtó és a ház megint tele lesz a srácok hangjával. Sóhajtok egyet és úgy döntök, hogy csatlakozok hozzájuk. Mikor leérek szokás szerint a konyhában ülnek és anyám frissen sütött sütijét majszolják. Hamar megunták a család látogatást. Azonban feltűnik, hogy Zayn hiányzik. Úgy ahogy Cody is.
- Nem találkoztatok Codyval? - kérdezem gyanakodva. Miért van olyan érzésem, hogy Zaynel van? Már meg sem lepődök rajta.
- Nem láttam. - vont vállat egyszerűen Louis.
- Már megint elveszítetted? Egy jó tanács: Soha ne engedd meg a jövőbeli feleségednek, hogy gyereket szüljön. Ha meg mégis véletlenül összejön a dolog ne engedd, hogy rád bízzák a kicsit. - ütögeti meg a vállam Harry és mind ehhez komoly képet vág.
Most mit kell mindig engem szívatni. Nem tehetek róla, hogy Cody csak úgy hirtelen felszívódik. Esküszöm nyomkövetőt kéne rá kötnöm és akkor mindig tudnám, hogy hol van.
- És Zayn? - terelem el a témát ugyanis nem vagyok kíváncsi a további gúnyolódásukra.
- Ebédlő. - mondja egyszerűen Niall és betöm egy jó nagy darab sütit a szájába ami miatt alig tudja becsukni a száját.

Úgy döntöttem, hogy köszönök Zaynek ugyanis nem tetszik ez nekem, hogy ennyire csöndben van. Mikor beléptem az ajtón a kanapén rögtön megláttam azt, hogy miért tüntek el mind ketten. Ugyanis Cody épp Zayn fölött tornyosult a srác pedig tűrte. Kegyetlen hülye érzés, hogy már másodszor látom meg az egyik barátommal.
- Ez most komoly? - kérdezem mire Cody vigyorogva leszállt az elképedt Zaynről aki csak a száját törölgette és próbálta felfogni a helyzetet. - Először Louis most meg Zayn...
- Nyugi apuci én csak élem az életemet. - néz rám vigyorogva Cody majd feláll közben pedig megigazítsa a ruháit. Pont akkor mikor a srácok is beérnek és kikerekedett szemmel nézik Zaynt.
- Ne nézzetek így rám. Én nem csináltam semmit. - emeli fel maga elé a kezeit védekezés képpen. - Csak TV-t néztem amikor Ő rám mászott és elkezdett csókolgatni. Nem vagyok pedofil!
- Nézd Cody én nem tudom, hogy mit élvezel rajta, hogy rámászol akár kire, de ha nem vennéd észre eddig senki nem élvezte. - fordulok felé rosszállóan Ő pedig csak össze kulcsolja a kezeit a melle alatt és látszik rajta, hogy nem érdekli a beszédem.
- Unlak már Payne. - szólal meg végül és egy nem várt mondat hagyja el a száját. - Mész az agymra ezzel az örökös komolyságoddal. Fogd fel nekem Te soha nem fogsz tudni parancsolni.
- Igen? Már pedig amíg itt vagy azt fogod csinálni az én mondok. - lépek felé és küldök felé egy gyilkos pillantást. Most telt be az a bizonyos pohár. A világon mindenkivel képes vagyok barátkozni kivéve Vele. Nekem ő nem fogja megmondani, hogy mit csinálhatok. Ha egyszer vigyáznom kell rá akkor vigyázni is fogok.
- Most ugye viccelsz. Hisz percenkén elveszítesz aztán kiabálva rohangálsz, hogy találj meg. - nevet fel gúnyosan és el akar menni, de én utána rohanok és a karja után kapok majd magam felé fordítom.
- Még beszélek...
- De engem nem érdekel a prédikálásod. Adok neked munkát, hogy megint találhass meg. - néz a szemem közé flegmán majd ismét el akar menni, de most Niall lép felénk a kezében pedig egy bilincs van.
Pont olyan mint a rendőröknek van amivel az embereket szokják letartóztatni. Egy ügyes mozdulattal a kezemre kapcsolja majd kattanik a zár és pár másodperc múlva ugyan ezt megcsinálta Codyval is. Majd vigyorogva félre állt és büszkén néz a művére.
- Nagyon vicces vagy, de engedj el. - nevetek fel és lenézek az össze bilincselt kezünkre majd végül Niallre.
- Nem. Így legalább nem fogod elveszíteni. Nyugi csak egy óra aztán elengedlek. - mondja Niall egyszerűen majd újra kiment a konyhába.
- Egy óra? Összebilincselve Liammel? - háborodott fel Cody majd el akart indulni Niall felé, de néhány lépés után megtorpant ugyanis én nem mozdultam így ő sem tudott menni. Belülről forrt bennem az ideg amiért ilyen hülye ötletet talált ki.
- Szépen leülünk és megvárjuk még letelik az egy óra. - ajánlom fel majd a kanapéra bökök Cody pedig duzzogva bólint és mind ketten letelepedünk majd elkezdjük az órát bámulni.
A percek csigalassúan telnek és egyikünk sem szól semmit. Mikor végre letelt az egy óra torkom szagadtából üvöltöttem el magam ugyanis már nagyok kellett pisilnem.
- Niall azonnal told ide a segged és vedd le rólunk ezt a szart. - kiabáltam majd néhány pillanat múlva megjelent a szőkeség és vigyorogva elkezdte a zsebeit fogdosni. Ám az arca egy csapásra elsötétül mikor a nadrágzsebéből csak a telefonja került elő.
- Gyerünk, hol a kulcs? - kérdezte Cody és rémülten ránézett Niallre aki kiöltött nyelvel nézte át újra a zsebeit majd félősen ránk nézett.
- Azt hiszem, hogy elveszítettem...- túrt bele a hajába és elhúzta a száját mire én megsemmisülten pottyantam vissza a kanapéra...

5

Sziasztok. Nagyon sajnálom, hogy eddig nem volt friss rész csak elég sok dolog közbe jött mostanában és lelkileg is elég szarul voltam egész héten szóval semmi erőm nem volt friss részt hozni :/ de ígérem mindent bepótolok és köszönöm a 18 komit :) remélem ehhez is sokat kapok, hogy holnap tudjam hozni a frisst :D

CODYLIA MITCHELL

Nézzük a konkrét tényeket és a helyzeteket. Van ugye Liam aki mindenáron apáskodni akar felettem, de ő ezt tagadja mivel csak a barátom akar lenni, hogy ne legyek magányos. Na persze engem ilyen átlátszó dumával nem ver át. A nyakamat teszem rá, hogy Karen ígért neki valamit és azért játsza most ennyire az eszét. Már csak azt kell kitalálnom, hogy mivel fenyegette meg. Egyébként  kezd nagyon az agyamra menni. Ezzel a bájos és kedves mosolyával csak azt fogja elérni, hogy időnap előtt rámászok és akkor cseszheti.
Aztán itt van Louis akivel smároltam a fürdőszobában. Nos hát talán egy kicsit túllőttem a célon. Ugyanis azt hittem, hogy Liam féltékeny lesz és majd szépen elküldi a barátait. De tévedtem mivel kiderült, hogy a kis répaimádó barátom elmondta az igazat, Apuci pedig hisz neki mivel barátok. Hánynom kell tőlük, de komolyan. Még, hogy megbíznak egymásban. Hát oké, ha Ők így gondolják legyen. Legalább most már tudom, hogy kár rájuk másznom mivel Liam úgysem fog nekem hinni. De honnan tudhattam volna, hogy Louis mikor elkezdett a répákról beszélni nem a szexre gondolt? Fogalmam sem volt róla, hogy Ő imádja a répát enni mint zöldséget. Félre értelmeztem a dolgokat, de nagyon.
Karent úgy nem érdekli, hogy itt vagyok, hogy még csak említésre sem méltatom. Este mikor haza jött belém tömött egy csomó sütit majd elküldött lefeküdni. Niall, Zayn és Harry pedig még mindig csak a bámulásnál tartanak. Szóval velük még nincs nagy gondom. És talán nem is lesz.

///

Reggel elsőként ébredtem föl ami nálam nagy szó. Utálok korán kelni ráadásul most még suli sincs. De nem tehetek más. Időnap előtt haza kell innen jutnom és ez csak úgy fog sikerülni ha az őrültbe kergetem a kedves barátaimat.
Nesztelen léptekkel keltem ki az ágyból és megbizonyosodtam róla, hogy Liam alszik-e még. Olyan mélyen aludt mint a bunda amin jót mosolyogtam. Beléptem a fürdőszobába majd találtam egy poharat és megtöltöttem hideg vízzel. Majd halk léptekkel vissza mentem a szobába és meg sem álltam az ágyáig. Mikor kellő közelségben voltam a pohár tartalmát az arcára öntöttem.
Ordított egyet majd szitkolózva kereste a tettest, mikor meglátott, hogy ahasamat fogom a nevetéstől villámló tekintettel kiszállt az ágyából. Haja csuron víz volt és a fehér felsője is.
- Végre felkeltél. - néztem rá, de Ő nem élvezte annyire a helyzetet mint én.
- Ezt meg miért csináltad? - kérdezte és megtörölte a vizes arcát a felsőjével.
- Te ígérted meg tegnap, hogy ma megmutassátok a várost. - válaszoltam egyszerűen majd össze szedtem a ruháimat és újból bementem a fürdőbe, hogy felöltözködjek. Az első kitörése már meg is volt. Sajnos még mindig elég jól viselte, szóval ennél durvább dolgokat kell kitalálnom.
- Csak szólok, ezt még csúnyán vissza kapod. - mondta és kacsintott egyet mikor felöltözködve újra beléptem a szobába.
- Juj már félek. - tettem a szám elé a kezem mintha nagyon megijedtem volna. Szegénykém ha tudná, hogy mit találtam ki még.

///

- És mit akarsz megnézni? - kérdezte Niall miközben London utcáin sétáltunk. Soha nem voltam oda a látványosságokért. Akár hányszor kirándulni mentünk én mindig elmaradtam és rám kellett várni a legtöbbet. - Láttad már a One Thing klippünket?
- Nem. Miért kellett volna? - kérdeztem bosszúsan. Biztos, hogy az ő videójukat nézem mikor unatkozok.
- Csak azért mert azt a városban forgattuk és ha gondolod megmutassuk azokat a helyeket. - válaszolta vidáman majd irányt változtattunk. Úgy látszik valakik szeretnek egózni.
Elmentünk a Big Ben mellett majd egy hatalmas tér terült szét a szemem előtt ahol egy múzeum állt. Őszintén megmondva sokkal jobban érezném magam, ha teszem azt egy tenger mellett lennénk és mehetnék szörfözni. Erről a csomó emberről most a part jutott eszembe ahol állandóan turisták vannak.
- Ez itt a Trafalgar Square mögötte pedig a Nemzeti múzeum van. - mutatott a térre Zayn én pedig csak unottan a szemem forgattam. Aztán már kit érdekel? Semmi izgis nincs itt csak egy csomó ember. Bléé.
- Ne mardj le mert nem akarlak elveszíteni. - szólalt meg Liam az én szemeim pedig felcsillantak. Én hülye, hogy ez eddig miért nem jutott az eszembe. Hagytam, hogy egy kicsit lemaradjak majd megpillantottam egy csomó lányt akik a korom beliek lehettek. Szuper!
- Mekkora büszkeséggel tölt el, hogy ott lehetek ahol a One Direction forgatta a klippjét ráadásul még pont itt is vannak. - szólaltam meg a lányok pedig rögtön felpillantottak és meglátták a srácokat majd a következő pillanatban megrohamozták őket.
Láttam ahogy Liam felém bámul és szúrós pillantásokat küld. Nem tudta, hogy szabaduljon el a lányok mellől. Küldtem felé egy gonosz mosoly majd hirtelen kiabálni kezdtem.
- VALAKI SEGÍTSEN EL AKARNAK RABOLNI!- ordítoztam az emberek között és mindenki engem kezdett el bámulni. Majd hirtelen elkezdtem futni. Ha szerencsém van simán el tudok lógni, majd Karen jól lecseszi Liamot amiért hagyott, hogy megszökjek.
De a tervem nem vállt be.
- Állj meg Cody. - rohant utánam Liam és kiabált.
- Ajaj. - húztam el a számat és gyorsabbra vettem a tempót. Arra nem számítottam, hogy utánam fog jönni.  Muszáj ennek az ostoba térnek ilyen nagynak lennie? Sehol egy épület, bokor vagy valami ahová el tudnák bújni. Könyörgöm én csak haza akarok menni. Ez olyan nagy kérés? Tanácstalanul megálltam közben pedig a fejemet törtem, hogy hova mehetnék.
- Megvagy Törpe. - kapta el Liam a csuklómat és jó erősen szorította. Most komolyan törpének hívott. A kis mocsok. - Szép húzás volt, de többet nem lógsz meg. - és elkezdett maga után húzni, de esze ágában sem volt elengedni a kezem.

- EMBERRABLÁS!  - ordítottam el magam ismét, mire Liam megtorpant és a számra tette a kezét, hogy ne tudjak kiabálni. Nekem senki nem foghassa be a számat. Oké Te akartad. Összenyálaztam a kezét mire Ő gusztustalanul elvette a szám elől.
- Fúj ez undorító. - csóválta meg a fejét majd megjelent előttünk a többiek is. Úgy látszik, hogy rohantak mivel jól ki voltak fulladva.
- Ez még egyszer meg nem próbáld csinálni. - fulladozott Louis és előre hajolt. - A fél tért körbe rohantuk.
Ha most azt akarják, hogy lelkiismeret furdalásom legyen hát akkor tévednek. Kicsit sem sajnálom őket. És haza felé vettük az irányt, de Liam még mindig a csuklómat szorította.
- Mond csak Liam nem zsibbadnak még az újjaid, hogy ennyire szorítod a csuklóm? - kérdeztem meg  végül Ő pedig elgondolkozott.
- Igaza van. Mégegyszer úgysem meri megcsinálni. Engedd el. - bólogatott Harry, és úgy látszik hatott a kérése mert barátja hezitálva de elengedte végül a csuklóm. Ideje volt ugyanis tényleg kezdett már fájni a szorítása.
- Még egy ilyen húzás és szólok anyának, hogy hívja fel az anyukádat és mehetsz Alaszkába bentlakásos iskolába. - fenyegetett meg Liam mire én rémülten ránéztem. Honnan a francból tud Alaszkáról? Remélem nem beszélt az anyámmal.
Az út további részében meg sem szólaltam. Talán nem is olyan hülye mint amit én hittem. Sőt nagyon is van esze.
Észre sem vettem és megint lemaradtam a nagy elkalandozásomban. Viszont a szemem előtt megjelent a Temze partja. Gondoltam közelebb megyek hisz mégis csak víz. Nincs más vágyam csak haza akarok menni. Ez olyan nagy kérés.
- Mond Cody Te ezt direkt csinálod?- hallottam meg Liam kiabálást ahogy felém rohant. Nem válaszoltam semmit csak leültem a fűre és a vizet kezdtem el bámulni.
- Ma már másodszor veszíted el. - mondta szemrehányóan Zayn Liamnek, de Ő nem válaszolt semmi hanem helyette leült mellém mire én arréb csússzantam. - Haver a világon szerintem Te vagy a legrosszabb bébiszitter!
- Nem tudom mit akarsz ezzel az egésszel elérni, de ha megszöknél szerintem anyukád még jobban megharagudna. - mondta csendesen én pedig csak gúnyosan felhorkantottam. Mit tud Ő az én életemről? Hisz még csak nem is ismer.
- Nincs szükségem pótapára. - mondtam bunkón miközben a szeme közé néztem. Éreztem ahogy az arcomat fürkészi közben pedig gondolkozik. Tiszta olyan mintha belém látna. - És nincs szükségem rád sem. Én csak haza akarok menni a barátaimhoz ahol azt csinálhatok amit én akarok.
- Tudom, hogy utálsz és az agyadra megyek amiért állandóan melletted loholok, de megígértem az anyukádnak, hogy vigyázok rád. Sajnálom. - vallotta be, de én nekem fogalmam se volt róla, hogy mit mondjak.
- Tudod, hogy egy pocsék bébiszitter vagy? Ha gyerek lennék és ennyiszer elveszítenél már rég börtönben ülnél. - terelem el a témát Ő pedig hangosan felnevet.
- Még bele kell jönnöm. - mondja vigyorogva majd felállunk és újból a csuklóm után nyúl, de én elhúzom. - Csak a biztonság kedvéért. - mondja de én akkor sem engedem. Nem fog csak úgy tapizni nyilvánosan...

4

Köszönöm a komikat. Őszintén megmondva ennyi komit még egyik törimhez sem kaptam...szóval most nagyon örülök :D

LIAM PAYNE

- Ez nagyon hülye húzás volt még tőletek is. - vettem elő barátaimat mikor újra lementünk a konyhába és izzó szemekkel fordultam feléjük. Fogalmam sincs miért viselkednek ilyen gyerekesen. Hisz megkértem őket, hogy maradjanak távol Codytól. Erre fő az első adandó alkalommal rámozdulnak. Még ha nem mondtam volna el. Esküszöm olyan mintha süketeknek beszélnék.
- De most mit csináltunk volna? Hisz nézz rá milyen hívogató teste van. - Harry nem is nekem beszélt ugyanis maga elé nézett mintha előtte lenne valami képzeletbeli alak.
Jó ezzel egyet kert értenem, mivel tényleg jól néz ki még szerintem is. Pedig az nagy szó mikor én azt mondom egy lányra, hogy helyes. Inkább ezt hagyjuk. Nekem vigyáznom kell rá nem flörtölnöm.
- Ezt én meg is értem, csak nem tudnátok a farkatokat a nadrágotokban tartani? - néztem rájuk kérdően majd hirtelen feltűnt, hogy Louis hiányzik közülük. Jaj ne, már megint hol van vagyis inkább mit csinált. Utoljára a szobámba láttam Cody társaságában.  - Hol van Lou?
Niall, Zayn és Harry tanácstalanul vállat vont nekem pedig rossz előérzetem támadt. Ugyanis alig negyed órája pont azt kérdezte Codytól, hogy szereti-e a répákat. És Louisnál ez a kérdés bármit jelenthet. És igen én most a durvább változatra gondolok.
- Lazíts már Liam. Cody egy normális és aranyos lány aki csak élvezni akarja az életet. - próbált megynugtatni Zayn, de valahogy nem hatott meg.
Van valami fura Cody aranyoságában és normálisságában. Túl szókimondó és durva. Nem hiszem, hogy csak az életnek örül és úgy élvezi az életet.  Fura a magam módján és szerintem jobb ha vigyázok vele. Valaminek történnie kelett, hogy az anyja képes volt elküldeni ide két hónapra Ausztráliából.
- Én ezt megértem, csak tudjátok én vagyok a bébicsősze ha nem emlékeznétek. - sziszegtem a fogaim között és mérgesen felálltam a székemről majd jobbnak láttam ha körül nézek a szobámba, hogy minden rendben van-e.
- Te inkább egy féltékeny apuci vagy. - vigyorogta Niall mire én grimaszoltam egyet és elindultam fel az emeletre. Méghogy én féltékeny. Na persze? Mégis mire? Hisz még csak nem is ismerem.
Szó nélkül benyitottam a szobámba, de ott nem találtam senkit. Csak Cody cuccait amivel tele volt pakolva az ágya. Azt hiszem Ő sem rajong a rendért. Szóval mostmár a szobámba dupla kupi lesz.  Remek. Megszabadultam Louis büdös lábától, de helyette kaptam egy csajt aki olyan bordelt csinál mintha atombomba söpört volna végig a szobán.
Fejcsóválva becsuktam magam után az ajtót és mikor a folyosó közepére értem meghallottam, hogy a fürdőszobából hangos nevetés tör fel. Méghozzá egy lány nevetése. Gondolkodás nélkül elindultam a helység felé majd benyitottam a szemeim pedig majdnem kipotyogtak.
- Ti meg mi a francot csináltok? - kérdeztem mérgesen ugyanis Cody és Louis épp csókolóztak. Lou haja tiszta kócos volt és teljesen a falhoz volt préselve míg Cody szája fülig ért. Az eszem megáll. Két órája sincs még itt, de máris megrontja a barátomat. Bele sem gondolok hogy mi történt volna ha nem érek ide időben. Hisz még nem is ismerik egymást. Ha ezt anya megtudja engem tényleg kiherél. Vigyáznom kellene Codyra erre fő én megengedem, hogy a legjobb barátommal smároljon. - Cody mars vissza a szobámba, Louis Te pedig tartsd tőle távol magad. Gondolkozz ember, már huszonegy éves leszel. - csóváltam meg a fejem és magam előtt toltam Louis, de közben még hallottam ahogyan Cody az orra alatt motyog valamit.
- Rosszabb vagy mint egy diktátor. - sziszegte a fogai között Cody, de én csak küldtem felé egy bájos mosolyt majd mikor beért a szobámba becsuktam rá az ajtót.
Már pedig én akkor is vissza fogok menni lakni a villába és nem fogja ezt a tervemet egy kiscsaj tönkre tenni. Louis szó nélkül lépkedett előttem majd mikor leértünk a konyhába leült Harry és Niall közé és lángba borult az arca.
- Haver Te aztán nem késlekedsz. - veregette hátba Niall mire én rosszállóan ránéztem. - Most mi van? Két óra után rögtön lesmárolta.
- Nem én, hanem Ő engem. - szólalt fel Louis én pedig kérdően ránéztem és vártam a magyarázatát. Érdekes.
- Ez érdekes. - húztam el a számat. Louis a legjobb barátom szóval hiszek neki és bízok benne úgy ahogy Ő is bennem. És a többiekkel is ugyan ez a szitu. Barátok vagyunk és bármiben segítünk egymásnak. És ebben egy magafajta Cody féle lány sem állhat az utunkban. Az X-factor óta a barátaim.
- Igazat mondok. - bólogatott komolyan Louis és megigazította a kócos haját ami még mindig a csók miatt állt bénán. - Azt kérdezte, hogy hol van a fürdő én meg mondtam neki, hogy szívesen megmutatom. Erre mikor oda értünk behúzott maga után a falhoz nyomott és elkezdett csókolgatni. Én pedig...jó oké bevallom élveztem, de nem akarok tőle semmit. Tudtátok, hogy még 17 éves sincs? - az utolsó mondatára a szám is tátva marad. Én simán azt hittem, hogy már elmúlt 18 éves.
- Azta rohadt. Hiszen Ő még akkor gyerek. Iskolába jár meg minden...- mondta elképedve Harry.
 A számból vette ki  a szót. Erre azért nem számítottam. Akkor most még jobban oda kell rá figyelnem. Értem, hogy anya miért akarta annyira, hogy vigyázzok rá.
- Aham. Van eszem. - mondta Louis én pedig megnyugodtam. - Tényleg aranyos meg helyes, de gyerek. Szóval Liam nem kell paráznod.
- Én nem is...csak tudod az anyám...- dadogtam és a hajamba túrtam.
- Louishoz lehet túl fiatal, de hozzám nem. - csillant fel Harry szeme én pedig felé kaptam a fejem és a szemeim villámokat szórtak.
- Meg ne próbáld Hazza. - emeltem fel a mutatóújamat fenyegetés képpen. - Túl fiatal hozzánk ráadásul mint azt észrevettük szívesen mászik rá akár kire. Vigyázni kell vele.
- De unatkozik. - szólalt meg Zayn. - Nem tarthatod Őt a szobádban két hónapon keresztül. - sajnos igazat kell, hogy adjak neki, pedig szerintem jó ötlet. Így legalább senkire nem mászik rá.
- Más csaj örülne neki ha a szobámban lehetne. - mondtam vigyorogva és kissé egózva. Pedig ez az igazság. Hisz nap mint nap megállítanak az utcán és sírva könyörögnek, hogy vegyem őket feleségül. Persze én mindegyikőjüket fájó szívvel utasítom vissza mivel csak a sztárt lássák bennem. De vannak köztük olyan édesek.
- Más csaj már rég az alsó gatyádat szagolgatná. - mondta vigyorogva Niall én pedig rögtön abba hagytam a nevetést. Ez gusztustalan. És szörnyű rágondolni. De szerintem Cody most nem azt csinálja...vagyis remélem.
- Szerintem az lesz a legjobb ha elbeszélgetek vele. - köszörültem meg a torkom és elindultam fel vissza a szobámba. Eddig még minden problémát meg tudtam oldani. Hisz nem hiába vagyok én Daddy Direction. Meg kell értenie, hogy a barátaimra nem mászhat csak úgy rá. Mi nem olyanok vagyunk.

Mikor beléptem a szobámba kis híján felsikoltottam a sokk hatásától. Ugyanis a Batmanes poszteremre rá volt ragasztva egy Harry Potteres és a többi pedig a földön hevert. Jó ebbe még bele tudok törődni mert nem lett komolyabb bajuk.
De abba már nem tudok bele törődni, hogy a méregdrága gitárommal ugrál az ágyam tetején és közben totál hamisan játszik rajta a húrok pedig már a szakadás szélén állnak. Na azt már nem. Nem fogom engedni, hogy elszakítsa.
- Cody hagyd abba és tedd azt le. - kiáltok rá torkom szakadtából, de Ő csak azért is durvábban játszik rajta és gonoszul vigyorog. Direkt csinálja. Kezdek kételkedni benne, hogy Ő 17 éves lesz.
Majd a másik pillanatban egy szakadást hallok Ő pedig tátott szájjal nézi ahogyan egy húr lóg le a gitáromról. Mérgesen kapom ki a kezei közül majd kezdem el vizsgálni a kárt. Szerencsére nincs minden veszve ugyanis meg lehet csinálni. Szerencséje van.
- Öt perced van, hogy vissza ragd a plakátjaimat. - sziszegtem a fogaim között, de Cody nem mozdult hanem kényelmesen leült az ágyamra.
Nyugi Liam. Te nem vagy gonosz. Mindenki szeret téged és akár kivel barátokozni tudsz. Akkor Cody miért lenne más? Talán mert levettem a Batmanes plakátjaimat és elszakította a húromat a kedvenc gitáromról?
- Mert ha nem mi lesz? A sarokba állítasz és ráhúzol a seggemre? - kérdezi gúnyosan én pedig mélyen kifújom a levegőt és leülök mellé majd barátságos arcot vágok.
- Nézd tudom idegesítő vagyok néha...-erre horkant egyet, de én figyelembe sem veszem. - De anyukád megkérte az anyukámat, hogy vigyázzon rád. És mivel az én anyukám nem tud rád vigyázni, megkért engem, hogy figyeljek oda rád. - na ezt most értelmesen elmagyaráztam.
- Nekem nem kell bébicsősz. Novemberben 17 éves leszek. - vágta rá mérgesen és összekulcsolta a kezeit a melle alatt. Még hogy nem kell neki bébicsősz. Negyed órára ha hagytam magára máris tönkre tette a szobámat.
- Én pedig most augusztusban 20. - húztam fel az egyik szemöldökömet diadalittasan. Erre már persze nem tudott mit szólni. - És én nem is akarok a bébicsőszöd lenni...hanem csak azt akarom, hogy normális legyél és ne olyan mint akinek hiányzik egy kereke.
- Ha most arra célzol, hogy ütődött vagyok...
- Mi? Én ilyet egy szóval nem mondtam. - mondom mentegetőzve. - Csak azt akartam ebből az egészből kihozni, hogy nem csókolózhatsz csak úgy mindenkivel és nem teheted tönkre mások dolgait. - ismertetem a szabályokkal mire Ő csak megforgassa barna szemeit. Ez a lány olyan mint egy lexikon. Állandóan valami újat csinál.
- Tudod, csak egyszer élünk, de akkor igazán. Én élni akarok és szórakozni. De úgy látszik itt ezt nem ismerik. - húzta el a száját és kibámult az ablakon. - Kíváncsi lennék, hogy Te mit csinálnál ha most elküldenélek Melbourneba az én barátaimhoz. - nézett ismét rám én pedig elgondolkoztam. Talán azért lázad mert magányos és utálja ezt az érzést. Én hülye, hisz csak barátokat akar.
- Ugyan ezt amit Te. - vallottam végül be és rámosolyogtam. - Hidd el ha jobban megismersz bennünket szeretni fogsz itt.
- Azt kétlem. Ti csak unatkoztok, meg gusztustalan dolgokról beszélgettek.
- Oké akkor holnap megmutassuk a város és rá fogsz jönni arra, hogy nem vagyunk unalmasak. - ajánlottam fel neki mire Cody szemei felcsillantak és keményen bólintott egyet. Ha ezt akarja akkor megmutatom neki, hogy nem vagyunk unalmasak. Kíváncsi vagyok, hogy mit fogsz szólni majd ha a rajongók elől kell menekülni...

3

Te jó ég, tagnapi részhez 15 komi jött össze. Nem tudom levakarni az arcomról a mosolyt ! Nagyon jól esnek a szavak amiket írtok. És apropó ha valakinek gondja van az új írás stílusommal akkor ne olvassa el. Egy komizó végett nem fogom megváltoztatni a töri stílusát mivel a többieknek megfelel. Komizniiiii érr.....

CODYLIA MITCHELL

Egy elég kényelmetlen kanapén foglalok helyet közben pedig azt nézem ahogyan az előttem ülő öt srác megbabonázva néznek. Elég béna helyzet alakult ki ugyanis úgy érzem magam mintha egy vallató székben ülnék. Legalább ne bámulnának ennyire feltűnően. Mi rajtam olyan érdekes? Talán van valami a fogam között vagy esetleg taknyos az orrom?
Egyébként szinte éreztem, hogy a drága Karen néninek van egy fia. Csak arra nem gondoltam, hogy egy világsztár és dögös. Vagyis na, jó az utóbbit nem kell komolyan venni, mivel én minden pasira azt mondom, hogy dögös csak aztán megismerem, hogy milyen az igazi énjük és rögtön felfordul tőlük a gyomrom.
- Mit bámultok ennyire? - keltem ki magamból és széttártam a kezeimet, mire azok végre pislogtak egyet és megnyugodtam, hogy élnek. Az arcom bámulásáról most áttértek a melleimre. Még jobb. Megszoktam már, hogy fiúk vesznek körbe, de azt, hogy egyszerre öt még nekem is sokk. Fúj ráadásul az egyikőjüknek csurog a nyála. Undorító. És még ők világsztárok.
- Szóval Codylia...- kezdi Liam, de én rögtön közbe szólok.
- Cody, Lia, Cod vagy akár még Cody Simpsonnak is szólíthattok csak könyörgöm a Codyliat felejtsétek el. - mondom idegesen mire azok bólintanak egyet mintha valami fontos dolgot mondtam volna. Na jó innen minél előbb menekülnöm kell. Megőrülök ha még egyszer el kell tűrnöm azt, hogy így bámuljanak. Egyébként a Cody Simpsont nem gondoltam komolyan ugyanis tudom, hogy ő egy srác. Csak azért mondtam mert hirtelen az jutott az eszembe ugyanis a gépen a mellettem ülő kiscsaj pont Őt hallgatta.
- Mi bajod van a Codyliavál? - kérdezi Niall értetlenül én pedig ökölbe szorítom a kezem. Mindig is utáltam a nevemet és nem egyszer könyörögtem már az anyámnak, hogy kereszteljen át. Akár milyen nevet szívesen viselnék csak ezt nem.
- Te is utálnád ha a neved félig fiús félig lányos lenne. Totál úgy hangzik mint egy transzfesztita. - fakadok ki és morogva a kanapénak dőlök. Istenem azok a bamba fejek. Tuti, hogy semmit nem fogtak fel a monológomból. Hisz kit érdekelne az én elméletem. Nekik vagány neveik vannak ráadásul világsztárok.
- Érdekes megközelítés. - bólogat Harry közben pedig az állát vakargassa. Mondom én, hogy gőzük sincs miről beszélek.
És újból csend következik. Alig vagyok itt egy órája, de máris unatkozok. Igaza volt Lukenak a londoniak sznobok. Én nem vagyok ide való.
- Pfff...mondjátok csak, még soha nem untátok halálba magatokat? - húztam fel a szemöldökömet és izgatottan rájuk néztem.
- Örülünk mikor nyugi van körülöttünk. - vonta meg a vállát Zayn és felállt a földről majd leült az egyik fotelba és onnan folytatta tovább. - Ha Te is világsztár lennél könyörögnél azért, hogy legyen egy unalmas perced.
- Kizárt dolog. Én utálok unatkozni. Fel sem tudom fogni, hogy hogyan bírjátok. Puhány pöcsök vagytok akik nem mernek elmenni anyuci szoknyája mellől. - válaszoltam tök normálisan és eszem ágában sem volt megsérteni őket. De egyszerűen ezt gondolom róluk. Tőlem még királyok is lehetnek akkor is szar életük van. És engem nem fognak tudni ilyenné tenni. Hamarább le kell innen lépnem mint amit hittem.  - Hol a szobám? - kérdezem meg végül majd felállok és Liam is követi a példámat. Zavartan a hajába túr és elhúzza a száját.
- Hát a vendégszoba most tele van ugyanis ez a négy bűzbomba ott alszik...vagyis csak három mivel Louis az én szobámban van szóval nekem kell éjjelente szagolnom a büdös lábát...
- Hééé, az én lábaimnak rózsa illatuk  van. - húzta fel az orrát Louis én pedig undorodva a fejemet csóváltam. Most komolyan arról vitatkoznak, hogy milyen büdös a lábuk?
- Na persze! Szagoltad már? - vág vissza Liam. - A szobámon már azt sem segítene ha egész álló nap ki lenne nyitva az ablak. Ha betennénk egy bűzös borzot a szobámba sírva szaladna vissza az anyjához...- Niall hangosan felnevet haverja beszólásán, ám az érintett nem szórakozott ilyen jól.
- Még mindig áll a kiherélési ötletem Leeyum. - sziszegte a fogai közt Louis majd gonoszul összedörzsölte a kezeit.
- Ha megvitattátok a lábszagaitokat, akkor végre valaki elmondaná, hogy hova pakolhatok le? - fakadtam ki mire mindenki rám nézett.
- Louis nyugodtan átjöhet hozzánk. Majd alszik Harryvel egyágyban. - ajánlja fel Zayn, Louis pedig rögtön bólint. Ráadásul örül neki. Könyörgöm csak ne legyenek buzik mert elhányom magam.
- Gyere édesem, segítek átcuccolni az ágyamba. - karol belé Harry, de Louis letellinti és elindul felém majd mielőtt szólna valamit szorosan elindulok Liam után, hogy végre tudjak lerakodni. Tiszta őrültek háza. Én nem fogok itt kibírni két hónapot.
Benyit az első szobába majd farkasszemet nézek egy Batmanes poszterral és mikor észhez térek akkor veszem észre, hogy az egész szoba abból áll. Most ez komoly? És még ők a felnőttek. Könyörgöm egy óvodásnak nincs így tele ragaszgatva a fala pónikkal meg autókkal.
- Pakolj le nyugodtan és érezd magad otthon. - mondja barátságosan és küld felém egy mosolyt ami miatt én közel vagyok ahhoz, hogy lehányjam.
Megsemmisülten dobom le a bőröndjeimet az ágyra majd újra a négy srácra pillantok akik bámulna.
- Ugye egyikőtök sem buzi? - kérdezem aggódva, de mielőtt akár melyikőjük válaszolhatna Louis közel jön hozzám és szexin mosolyog.
- Szereted a répákat? Mert ha igen én szívesen osztozom veled. - kacsint egyet én pedig értetlenül össze húzom a szemöldökömet. Szóval nem buzik, csak szexéhesek. És ez rám nézve nem jó.
- Ha meg akarsz dugni akkor légy szíves csak egyszerűen nyögd ki és ne foglald versbe. - válaszolom bunkón az Ő kék szemei pedig felcsillannak.
- Hogy mi? - néz az ajtóból Liam. - Oké eleget bámultátok már Codyt. Hagyjátok már egy kicsit békén. - és azzal egyesével kiterelte a szobából a haverjait majd végre valahára becsukta az ajtót.
Leültem az ágyra majd a fejemet fogtam. Istenem hova kerültem? Olyan mintha egy diliházban lennék egy csupa idegbeteg között. Most le kellene nyomnom azt a dumát, hogy megbántam azt, hogy megbuktam angolból. De ahhoz nagyon szarul kellene éreznem magam és én még nem vagyok mélyponton.
Gondolkodásomból a telefonom csörgése szakított ki. Rögtön a táskám után kaptam és elkezdtem a telefonomat kutatni. Majd mikor meglett egy vigyor ült az arcomra ugyanis a kijelzőn Luke neve virított.

- Már azt hittem, hogy elfeledkeztél rólam. - szóltam bele rögtön és most konkértan szemrehányásnak szántam.
- Rólad? Soha. Ahhoz túlságosan szeretlek. - hallom édes hangját én pedig elpirulok. Talán kár tagadnom, hogy vele csattant el az első csókom és mindig is volt valami kettőnk között. Igaz soha nem vállaltuk fel az érzéseinket, de kötődtünk egymáshoz.
- Cody baszhatod, hogy nem vagy itt. Kegyetlen jók a hullámok. - most Jai hangja csendült fel a telefonba. Akkor szörföznek. Milyen szemetek már. Én meg itt unatkozok és a halál szélén állok.
- Srácok segítsetek rajtam! - kezdtem el hisztizni a telefonban. - Könyörgöm valahogy mentsetek ki. Csupa anyuci pici fiai vesz körül és állandóan csak bámulnak, ha meg nem akkor meg unatkoznak. Imádnak unatkozni. - kétségbeesetten könyörgök pedig tudom, hogy úgysem tudnak segíteni. Nem tudnak Melbourneba teleportálni. Tudtommal nem varázslók.
- Te átcsaptál plázapicsába? Mi ez a rinyálás? Csak nem kiszívták az agyadat? - szólalt meg ismét Luke és ha most itt lenne mellettem már rég lecsaptam volna. Még hogy én plázapicsa. Előbb borotválnám le a hajamat. Utálom a rózsaszínt és a lányos holmikat.
- Ha itt lennél, te is így viselkednél. - sziszegtem a fogaim között. - Tudtátok, hogy Karen néni fia a híres Liam Payne?
- A One Directiönös Liam Payne? - kérdezte Jai és gondolom a szája is nyitva van.
- Nem a Green Dayes...bazd meg Jai hány Liam Payne él a Földön?
- Jó nem kell leharapni a fejem. - menti magát én pedig mosolygok egyet.
- Bocsi, csak tudod utálok itt és ha tovább itt kell maradnom megőrülök. - kérek bocsánatot és hülyén érzem magam. Képes vagyok a barátaimmal össze veszni anyám hülyesége miatt. Tudtam én, hogy tönkre teszi az életemet. Sikerült neki.
- Ez esetben akkor legyél újra Cody Mitchell a vérbeli melbourni csaj. - ismét Luke szól a telefonba én pedig nem értem, hogy konkrétan mire akar kilyukadni.
- Nem értelek.
- Pedig tök egyszerű. Csinálj balhét...akkorát, hogy Ők küldjenek haza. Az anyád akkor már úgysem fog tudni csinálni semmit. - mondja Luke.
Hogy ez nekem eddig miért nem jutott eszembe? Hát persze, ki kell készitenem őket idegileg Ők pedig boldogan fognak haza küldeni. Anya pedig nem tehet ellene semmit. Megint szégyenkezni fog miattam. Ez az. Azt hitte, hogy betojok majd ha ide kült. Hát téved.
- Ti vagytok a legjobbak. Imádlak benneteket. - szólok bele ismét a kagylóba vigyorogva.
- Tudjuk. - mondja egyszerre Luke és Jai. Azok az iker ösztönök. - Siess vissza! - mondják majd leteszik.
Szóval balhé. Itt a legjobban Liamre kell koncentrálonom mivel ő a legkomolyabb és fegyelmezetebb. Szóval az őrületbe kergetem majd sírva fog anyucihoz futni.
Melbourne megyek!

2

Mivel tegnap összejött 12 komi ezért még csak gondolkozdnom sem kellett azon, hogy fel-e tegyem a kövi részt. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket és ehhez is írtok jó pár komit. Tudom gonosz vagyok, hogy csak akkor teszek fel részt ha össze jön a komi, de meg kell értenetek mivel nem sok blog van ahol naponta van friss. Sőt én eddig még egyel sem találkoztam. Szóval remélem nem haragszotok :D az új írás stílusomért pedig én kérek elnézést ugyanis most olvasok egy könyvet és abban van így írva és elég nehezen tudok vissza állni, de próbálkozok...

LIAM PAYNE

- Reggeli! - nyit be a szobámba anya közben pedig felhúzza a redőnyt majd pár pillanat múlva kiviharzik a szobából. Morogva húzom magamra a takarót közben pedig azzal nyugtatom magam, hogy már csak pár hónapot kell otthon kibírnom és végre kezdődik a próbák aztán pedig a turné. Ilyenkor hálát adok az égnek, hogy a banda ennyire fel lett kapva. De addig még hónapok vannak.
Hallom, hogy pittyeg a telefonom a párnám alatt ami azt jelenti, hogy SMS-m jött. Eszemben sincs, megnézni ugyanis tudom, hogy anya küldött egy üzenetet, hogy kihűl a reggeli. Mert Ruthnak kellett megtanítania őt levelet írni. Így még idegfeszítőbb.
Hatalmasat sóhajtok majd felülök és megdörzsölöm a szemem, hogy ébredjek fel majd fájó szívvel szálok ki a meleg ágyamból. Tudtommal azért kaptunk néhány nap szabadnapot, hogy kipihenjük magunkat. Hát én valahogy nem érzem magam kipihentnek.
Magamra húzok egy felsőt majd elindulok le a konyhába ahol anya sürög- forod, de mikor észre vesz egy mosolyt küld felém és azt asztalra bök ahol egy tál gabonapehely van. Mikor leülök meghátrálok ugyanis észre veszem, hogy megint kanalat tett a tányérom mellé. Rögtön felállok és elkedzek egy villa után kutatni majd mikor megtalálom nyugodtan kezdtem kivillázni a pelyheket mint mindig, majd mikor elfogynak szépen kiiszom a tejet.
- Lehet már említettem, de elmondom azért még egyszer, hogyha kanalat használnál sokkal gyorsabb lennél. - ül le velem szembe egy kávé társaságában, majd mikor szúrósan ránézek inkább nem folytassa tovább. - Egyébként ma vendégünk érkezik.
- Hazajön Ruth és Nicola? - csillanak fel a szemeim és rögtön jobb kedvem lesz. Legalább akkor végre anya már nem csak engem fog szekálni. Ugyanis ez az egész költözési mánia az ő ötletük volt. Fél éve apa meghalt tüdőrákban, anya pedig teljesen magányos lett Wolverhamtonban. A nővéreimnek pedig az-az ötletük támadt, hogy költöztessük fel Londonba és ide költözünk hozzá. Én persze rögtön bele mentem és rögtön vettem egy kisebb házat ami közel van az 1D villához. Eleinte még jó volt, de aztán mind a ketten elmentek vissza a főiskolára én pedig maradtam. Ráadásul a srácok is minden nap itt vannak és itt is alszanak. Olyanok vagyunk mint a heringek.
- Nem, hisz mondták, hogy a nyári szünetet Svédországban töltik. - néz rám egyszerűen én pedig durcásan lehajtom a fejem. Hát persze nyári szünet van ez totál kiment a fejemből.
- Akkor meg nem értelek. - emelem fel a fejem és kérdően ránézek.  Vajon már megint mint talált ki?
- Emlékszel Lindára aki Ausztráliában él és aki a főiskolás legjobb barátnőm volt? - kérdi én pedig bólintok egyet mondjuk nem nagyon emlékszek, de mindegy. - Azóta is tartom vele a kapcsolatot és most megkért, hogy a nyári szünetben vigyázzak a lányára. - újságolta boldogan. Várjunk csak nyáron itt lesz egy gyerek? És én is otthon leszek?
- Remek. De nekem ehhez mi közöm van? - mutatok önmagamra értetlenül. Rossz előérzetem van.
- Gondoltam vigyázhatnál rá, ugyanis én dolgozok mellette pedig még más gyerekekre is vigyázok. És Linda megkért, hogy nagyon figyeljek oda a lányára mert eléggé keményfejű és bármire képes. - nagyot nyeltem és kerestem a megfelelő szavakat.
- Te most azt akarod, hogy legyek a bébiszittere? - kérdeztem félősen anya pedig boldogan bólintott egyet majd felállt, hogy megölelhessen, de én elhúzódtam tőle. Ezt fel kell dolgoznom. - Kizárt dolog. Nem fogok vigyázni egy lökött kiscsajra akinek hiányzik egy kereke. Hahó anya én Liam vagyok a One Directionból. Stúdiókba, interjúkra meg fotózáskora járok nap mint nap. Ráadásul augusztusban megyek Amerikába.
- És mit szólsz ahhoz ha azt mondom, hogyha segítesz nekem a nyáron, szeptemberben vissza mehetsz a villába lakni? - kérdezi én pedig meghökkenek. Azt várom, hogy meggondolja magát, de nem azt csinálja. Ha ilyen könnyen elenged csak azért mert vigyázni fogok egy neveletlen gyerekre akkor vállalom. Újra lesz magánéletem.
- Megegyeztünk. - és komolyan kezet ráztunk pont akkor mikor nyitódott a bejárati ajtó és megjelent Harry, Zayn, Louis és Niall. Az egész ház megtelt kiabálással majd mind a négyen körém ültek.
- Mizu Mama Payne, csak nem süti szagot érzek? - szimatolt a levegőben Niall, anya pedig az orra alatt kuncogott egyet.
- Máris érzem a számban a süti ízét. - simogatta meg a hasát Louis  én meg a szememet forgattam. Anya felállt a székről, de nem a sütőhöz ment hanem a táskájához és elkezdte a kabátját fölvenni.
- Sajnálom fiúk, de nekem most mennem kell a reptérre ugyanis Linda gyerek most érkezik. - néz ránk szomorúan. Hatalmasat nyelek és bele sem gondolok abba, hogy egy óra múlva a nyakamon lesz egy gyerek akinek én leszek a bébiszittere. - És a sütikből nehogy egyetek, mert neki sütöttem. - teszi még hozzá majd bevágja maga után az ajtót.
- Milyen gyerekről beszélt? - fordul felém kérdően Harry.
- Az egyik barátnője Ausztráliából ide küldi a lányát a nyári szünetre. - válaszolom majd elindulok föl a szobámba a srácok pedig szó nélkül követnek.
Én elkezdek öltözködni Ők pedig kényelembe helyezik magukat az ágyamon.
- És te leszel e bébicsősze? - kerekedik el Zayn szeme majd hangos nevetésben tör ki mire én hozzá vágok egy párnát Ő pedig lefordul az ágyról.
- Ez nem vicces. Soha nem kellett még vigyáznom senkire. - csóválom meg a fejem és megsemmiskülten leülök a székemre.
- Legalább mostmár illeni fog rád a Daddy Direction. - nevet fel Lou én pedig villámló tekintettel ránézek pont akkor amikor meghallom, hogy egy autó áll meg a házunk előtt.
Gondolkodás nélkül az ablakhoz rohanok és a fiúk is követik a példámat majd azt várjuk, hogy kiszálljon az autóból az új jövevény. Először meglátom anyámat miközben két hatalmas bőröndöt vesz ki hátulról, majd ismét nyitódik az ajtó és megjelenik egy lány. De nem egy tizenhárom éves kiscsaj aki még babázik hanem egy dögös maca. Világosbarna haja van és magas, vékony alakja.
- Rá kell vigyáznod? - nyel egy nagyot Harry majd mind ahányan vannak sarkon fordulnak és elindulnak az ajtó felé, de én közbe szólok. Megígértem anyának, hogy vigyázok erre a gyerekre aki nem is gyerek hanem egy tini lány. Aki mellesleg eléggé nagy feltünést kelt.
- Csapat megáll! - kiálltom el magam azok pedig megállnak felém fordulnak és kezüket úgy tartják mind a katonák.
- Igenis Őrmester- válaszolják kórusban, magamban pedig jót mosolygok rajtuk. Nem hiába én vagyok a fogadott apjuk. Nem mernek ellenem szegülni.
- Jól hegyezzétek a fületeket mert csak egyszer mondom el. Senki nem érhet hozzá ehhez a lányhoz. Még csak a nyálatokat sem csorgathatjátok utána sőt még rá sem gondolhattok. - vettem komolyra a hangot.

Anya bízik bennem én pedig végre vissza akarok menni a villába. Nem azt mondom, hogy nem szeretem anyát, csak akkor is már húsz éves vagyok és kicsit sem menő, hogy vele lakok.
- Beszélhetni, beszélhetünk vele? - húzza fel a szemöldökét Zayn én pedig elgondolkodok. Őszintén megmondva nem tartom jó ötletnek . Lányok milliói vannak értünk megőrülve szóval fennálla a veszélye annak, hogy ennek az ausztrál csajnak is megtetszünk. Ami egyet jelent a szexel!
- Még meggondolom. - válaszolom, majd meghallom anyám hangját lentről miközben a nevemet kiabálja. Hirtelen remek ötletem támad. - Tudjátok mit? Az lesz a legjobb ha most bezárlak titeket ide. - mondom vidáman és kiveszem a szobám ajtajából a kulcsot. Mind a négyen rémülten néznek rám én pedig gonoszul vigyorgok.
- Meg ne próbáld Payne. - indul el felém Louis közben pedig a mutatóújávval bökdös felém. - Ha megcsinálod én esküszöm úgy kiheréllek úgy,hogy ennek a csajnak soha nem fogod tudni bedugni. - sziszegi a fogai közt mire én elhúzom a számat és akaratom ellenére is a farkam elő rakom a kezem. Na nem mintha félnék Louis fenyegetésétől.
- Először is ahhoz le kellene fognotok. Másodszor eszem ágában sincs megfektetni ezt a lányt mert én nem vagyok olyan percerz mint egyesek. Harmadszor pedig undorító vagy. - válaszolom és egy gyors mozdulattal becsukom előttük az ajtót majd bezárom őket a szobámba. Jobb helyen vannak ott bennt.
- Esküszöm ha kijutok innen az összes kanalat felszúrom a formás kis seggedbe. - hallom Harry üvöltözését én pedig hangosan nevetek rajtuk.
- Ez kicsit sem vicces Liam. Én éhen fogok halni. - nyöszörög Niall.
- Ha felmértem lenn a terepet kiengedlek bennetek. - nyugtatom meg őket közben pedig nevetek majd mielőtt elérném a lépcsőket hirtelen megtorpanok és még vissza szólok. - Ó és köszönjük, hogy a Payne szállodát választották. Reméljük meg vannak elégedve a szolgáltatásainkal.
- Csak jussak ki innen az összes Toy Storys figurádat lehúzom a klotyóban. - ordítja Zayn, de én figyelembe sem veszem hanem elindulok le a földszintre ahol anya épp a lánynak mutogassa a házát. Tényleg gyerek még hisz olyan fiatal arca van.
- Á és Ő a fiam Liam. - mutat rám anya a lány pedig tetőtől talpig végig mér majd olyan érdekes arckifejezés terül szét az arcán. Van benne valami félelmetes.
- Szia örülök, hogy megismerhetlek. - nyújtom a kezem, de Ő nem fogadja el hanem helyette felhúzza az orrát. Úgy látszik az ausztrálok nem ismerik a jómodort.
- A nyáron Ő fog majd szórakoztatni. Egyébként világsztár...BUMM. - anya kérdően néz rám és azon gondolkozik, hogy mi volt ez a hatalmas zaj. Van egy tippem. - Ez meg mi volt? - kérdezi, de nem kell sokat várnia a válaszra ugyanis a lépcsőn mint a versenylovak úgy száguldik le Harry, Zayn, Louis és Niall. - Róluk megfeledkeztem, Ők Liam barátai és szinte mindig itt vannak.
- Szia csini-baba tudod én imádom ahogyan az ausztráliaiak beszélnek. Annyira dögös akcentusuk van. - áll elé rögtön Harry én pedig fejbe vágom magam. Megéri ezeknek mondani valamit? Szarnak a fejemre.
- Úgy látom jól meglesztek, hát akkor ismerkedjetek össze. - csapja össze a kezét mosolyogva anya majd sarkon fordul és elmegy. Ezt nem hiszem el én nem vagyok felkészülve erre...

1

Szóval itt is lenne az első rész. Mondjuk ha sok komit kapok akkor esetleg már holnap hozom a frisset, de ha nem akkor csak pár nap múlva. Meg aztán kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy mit gondoltok a töriről :D szóval várom a komikat!!!!

CODYLIA MITCHELL

- Mond csak kislányom, nincs semmi mondanivalód nekem? - anya karba font kézzel várt mikor én haza este haza érek.
 Félelmetesen néz rám, szóval egy kissé megijedek, de aztán újra eszembe jut az, hogy nyári szünet van. Ez annyira jó, hogy szinte bele borzongok, hogy két hónapon keresztül megint egész nap az óceánnál leszek.  Ugyanis itt Ausztráliában ez normális dolog. El sem tudnám képzelni az életemet máshol. Imádom a meleget a hőséget a vizet.
- Nincs. - csóválom meg a fejem és elmegyek mellette mikor Ő a karom után kap és megállít. Összehúzom a szemöldökömet és kikapom a kezemet a szorításából.
- Akkor ez mi? - kérdezi és az orrom alá nyomja a bizonyítványomat. Fájdalmasan felszisszenek és azon gondolkozok, hogy hogyan magyarázzam azt meg, hogy megbuktam angolból. Mert megbuktam csak éppen Őt elfelejtettem tájékoztatni. Utálom az angolt, úgy ahogy a tanárt is .
- Öh ...semmi. - túrok bele a kócos hajamba és elfordítom a fejem.
- Tudod nagyon különös ugyanis a koszos nadrágod zsebében találtam meg összegyűrve. - kezdi el mondani mire én homlokon csapom magam. Tudtam, hogy jobb helyre kell eldugnom. Rá sem gondoltam volna arra, hogy anya átnézi a nadrágaim zsebét mielőtt beteszi mosni. A tervem egyébként az volt, hogy kimossa és ha kéri a bizimet megmutatom neki ahogyan szét van mosódva az írás. Nem jött be a tervem. - Nem tudod, hogy került oda?
- Fogalmam sincs. - mosolyodok el bájosan. - Biztos ott felejtettem.
- Nahát. Pont akkor veszítetted el majdnem mikor megbuktál angolból. - mondja kísérteties hangon. Nekem végem van. - Na ezt, hogy magyarázod.
- Tudod a tanár, utál és élvezettel vágja be a rossz jegyeket...-kezdek el magyarázkodni, de tudom, hogy felesleges.
 Az én anyám az egyetlen a Földön akit lehetetlen átverni. Hisz élő példa apa. Néhány éve mikor még házasok voltak anya rájött arra, hogy apa megcsalja. Képes volt mindenhová követni végül pedig rajtakapta egy idegen nővel. Rögtön elváltak és apa Spanyolországba költözött mi pedig maradtunk itt Melbourne-ban.
- Érdekes ugyanis pont most beszéltem vele. És tudod mit mondott? Azt, hogy összesen öt óráján voltál a többiről pedig orvosi igazolással hiányoztál. - emeli feljebb a hangját majd mérgesen az asztalra csapja a bizonyítványom én pedig szégyenkezve lesütöm a szemem. Ezt megint jól megcsináltam. Nem elég, hogy rájött arra, hogy megbuktam, de még azt is megtudta, hogy lógok a suliból.
- Figyelj...
- Ne magyarázkodj nekem Codylia. A világon egyvalamit nem tűrök és az a hazudozás. Mond mire volt jó ez az egész? - kérdezi és hosszú vörös haját mérgesen hátra dobja. Soha nem láttam még ennyire mérgesnek és csalódottnak.
- Amikor rajta kaptalak, hogy cigizel tűrtem, a füvezést is, de azt már nem fogom engedni, hogy kicsapjanak az iskolából. - már a magyarázkódástól is elment a kedvem. Talán most tényleg túl messzire mentem? És kit érdekel? Nem érdekel az iskola és az sem, hogy nem fogok leérettségizni. Hisz csak egyszer élek akkor meg ki kell használnom vagy nem? Elegem van már belőle, hogy neki soha nem felelek meg.
- És utálom azt az egész szeméttelepet. Felfordul tőle a gyomrom úgy ahogy tőled is. Azt hiszed, hogyha most leordítod a fejemet akkor tökéletes anya leszel? Hát tévedsz. - emelem fel én is a hangom mire Ő az ajkába harap. Gondolom nem kell hosszan magyaráznom, hogy az anyámmal nem tökéletes a kapcsolatunk. Őszintén megmondva alig várom, hogy töltsem be a 18-at, csak hát sajnos még 17 éves sem vagyok, de az legalább már csak pár hónap.
- Én most nem fogok csinálni semmit hanem majd más. Indulhatsz fel a szobádba pakolni ugyanis holnap utazol Londonba a nyári szünetre. - mondja ki végül az én állam pedig a földet súrolja. Hogy mit mondott?
- He? - kérdezem meg banbán és elkezdem a fülemet piszkálni mert szerintem félre hallottam.
- Jól hallottad. Megbeszéltem a barátnőmmel és azt mondta, hogy szívesen vigyáz rád a nyáron és az alatt a nyelvet is jobban tanulod. - ismételte meg újra én rajtam pedig pánikroham lett úrrá.
- De anya nem teheted ez. Ezzel tönkre tennéd a nyaramat ha elküldenél egy vadidegen nőhöz. A te barátnőid unalmasak és idegesítők...-kezdek el hisztizni, de anyámat nem érdekli.
- Már megtettem. És figyelmeztetlek ha egy rossz szót hallok rólad, bentlakásos iskolába küldelek Alaszkába. - sziszegi a fogai közt majd magamra hagy.
Az anyám képes elküldeni engemet egy vadidegen országba egy idegen nőhöz. Hát ilyen egy normális anya. Soha nem néztem volna ki belőle, hogy képes lesz ilyen ezközökhöz folyamodni. Talán most túl messzire mentem. És? Nekem senki nem mondhatja meg, hogy mit csináljak.

///

- Na ezt most jól megszoptad. - röhög fel gúnyosan Jai mikor este úgy döntök, hogy ideje elköszönni a barátaimtól, mivel anyát nem tudtam meggyőzni. A parton ülünk és azon gondolkozunk, hogy hogyan tudnánk megcsinálni azt, hogy maradjak.
- London tele van sznobokkal. Az emberek imádnak olvasni és az időjárásról beszélgetni. Ráadásul állandóan esik. - veszi át a szót Luke közben pedig a piercingjével játszadozik a szájában.
- Remek. - sóhajtok fel megsemmisülten és egy nagyot szívok az előttem heverő fehér porból. Tudom egy utolsó lény vagyok amiért drogozok, de ez van. Próbáltam már róla leszokni, de akkor mindig történik valami és muszáj betépnem. Tönkre teszem az életemet, de nincs mit veszítenem. Családom nincs, a suliban a tanáraim akkor lennének a legboldogabbak ha ki tudnának dobatni. Szóvál már csak a haverjaimra számíthatok.
Jai és Luke mindig mellettem álltak és ők tényleg a legjobb barátaim még akkor is ha fiúk. Anyám rühheli őket mivel szerinte Ő miattuk züllöttem el. Talán van benne valami ugyanis Ők adtak először a kezembe egy cigi szálat és az Ő 15.születésnapjukon voltam először részeg. Mondjuk én nagyon bírom őket, mivel nem csak sima tesók hanem ikrek és olyanok mint két tojás. Ráadásul még helyesek it.
- Két hónap az hosszú idő. Sok anyagra lesz szükséged, hogy túléld. - nyom a kezembe egy zacskót amiben virít a fehér por. Vigyorogva teszem el a zsebembe majd szorosan megölelem Jait és össze kócolom a hajamat.
- Egyébként kihez mész? - kérdezősködik tovább Luke.
- Nem t'om. Anyám valamilyen piperkőc barátnőjéhez. Gondolhatjátok milyen lehet ha ő a legjobb barátnője. - nevetek fel gúnyosan és inkább bele sem gondolok abba, hogy holnap ilyenkor már a világ másik felében leszek.

///

- Próbálj meg rendes lenni és fogadj szót. - néz a szemem közé anya mikor a reptéren a kezembe nyomja a Londonba tartó jegyemet. Kora reggel van még szóval nagyon kell koncentrálnom, hogy oda tudjak figyelni a szent beszédjére. - Komolyan beszéltem Codylia. - a hátamon felállt a szó mikor a teljes nevemen szólított. Miért nem bírja felfogni, hogy utálom?
- Most köszönjem meg, hogy tönkre tetted a nyaramat? - morgom az orrom alatt.
- Talán még hálás leszel nekem. - húz magához és egy puszit nyom a hajam közé.
- Azt kétlem. - húzom fel az orrom majd a bőröndjeimet magam után húzva elindulok a gép felé.
Még, hogy hálás leszek neki. Mégis miért? Mert elküld két hónapra Londonba ahol senkit az ég világon nem ismerek? Biztos nagyon élvezetes lesz...